Folytatnám a legutóbb megkezdett eszmefejtegetésem a transzhumanista mozgalomról, és ezúttal arról szeretnék írni pár gondolatot, honnan ered az emberi létezés feljavításának ötlete.
Nem fogok senkit sem dátumokkal, sem nevekkel traktálni, kivéve persze, ha nagyon fontos az illető vagy esemény a téma szempontjából.
Azt hihetnénk, hogy az emberi élet felfokozásának eszméje a XX. századból ered, holott már jóval korábban, a reneszánsz idején megfogant az a gondolat, hogy a tudomány, és a technika segítségével javítani lehet létezésünk körülményein. Ha jobban belegondolunk, a transzhumanizmus nem egy elvont dolog, hiszen jelen pillanatban érezhetjük hatásait. A technológia, a tudományos fejlődés napról napra könnyebbé teszi életünket, közvetve tehát minden a transzhumanizmusról szó.
A kezdetekben a humanizmus volt a gyökere az ember tökéletesítéséről szóló elképzelésnek, és nagyon sokan kiálltak e gondolat mellett. Olyan, hatalmas koponyák hittek az élet megreformálásának eszméjében, mint a matematikus René Descartes vagy Marquis de Concorde.
A transzhumanizmus szót először a Szép Új Világ című sci-fi történet írójának Aldoux Huxley-nak a bátyja, Julian Huxley használta, az ötvenes évek vége fele. A mozgalom megszületése, az elképzelés tehát valójában huszadik századi, még ha tudattalan módon a gondolat már évszázadokkal korábban megfogant az emberiség fejében.
A mozgalom igazából az elmúlt század utolsó évtizedeiben vált egyértelműen definiálhatóvá, és szinte egybeforrt egyetlen névvel, amelynek megemlítésekor mindenki azonnal a transzhumanizmusra asszociál. Az illető neve Raymond Kurzweil. A 68-ik életévét töltő feltaláló, informatikus, jelenleg a Google munkatársa, és a transzhumanista filozófia elkötelezett híve. Számos könyve jelent meg, amelyekben kivesézi a jövő lehetőségeit, amelyek eljövetelére már nem kell olyan sokat várnunk. Kurzwell úr szerint a technológia exponenciálisan fejlődik, és hamarosan egy úgynevezett technológiai szingularitás nevű jelenségben fog kiteljesedni.